A döntés volt a legnehezebb. El kellett dönteni, hogy változtatok azon, ami eddig volt. Nem volt könnyű. De most már élvezem. Eldöntöttem, hogy ha elkezdem, akkor három dolgot komolyan veszek. Az egyik, hogy végigcsinálom. A második, hogy eldöntöm, hogy hogyan csinálom. A harmadik pedig az, hogy kikérem szakember véleményét.

Az első döntés. Ez volt a legnehezebb. Talán nem is maga a döntés, hanem a hozzá vezető út. Sokszor éreztem, hogy most jött el az idő, de valahogy mindig tévedtem. Ennek több oka is volt. Talán leginkább az frusztrált, hogy nem tudtam azt, hogy mit is akarok elérni, miért is csinálom. Úgy meg nehéz. Most tudom. El akarom érni, hogy megint 75 kg-ot mutasson a mérleg. Úgy, mint a főiskolán.

A második döntés volt a legizgalmasabb. Hogy miért? Mert annyi, de annyi mindent próbálta már eredmény nélkül. (Lásd korábbi bejegyzések.) A választás olyan kézenfekvő volt, hogy az már szinte fájt, de erről később bővebben írok majd.

A harmadik döntés volt talán a legegyszerűbb. Bár legyünk őszinték nehéz eldönteni, hogy ki is ma a szakember. Pedig a dolog egyszerű. Hiszen ugyan úgy képzik őket, mint az autószerelőket vagy az orvosokat. Persze egy papírtól még nem biztos, hogy valaki ért ahhoz, amit tanítottak neki. Az pedig még inkább kérdéses, hogy hiteles-e a számodra vagy a számomra. Ezért kicsit utána néztem a dolognak és találtam valakit. Egy kedves és hiteles lányt, aki személyes konzultációnk során engem meggyőzött arról, hogy ért ahhoz, amit csinál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.